#1 - Az utolsó próba

Reggel arra keltem, hogy Ryan beront a szobámba és ordibál:
- Kelj már fel haver! Hallod, 10 perc múlva a koreográfusnál kell lennünk! Öltözz! - kiáltotta, majd kiviharzott, gondolom, hogy ő is felöltözzön.
- Ahrgg. - nyögtem, majd kikeltem és felkaptam a ruhámat, majd kimentem a szobából. Az étkezőben Ryan zabált szélsebesen.
- Hallod, te megint mit sietsz ennyire? Nem gáz ha késünk néhány percet. -forgattam szememet.
- Ja, pár perc. Emlékszel mi volt múltkor? Múltkor is csak pár percet késtünk, erre mit csinált? Szarrá szivatott minket. Majdnem kiköptem a tüdőmet, úgyhogy rohadt gyorsan kajáljál mert indulunk, és jól tudod, hogy nem félek itt hagyni téged. - kacsintott. Igen, persze, hogy tudom, hogy itt mer hagyni. Gyorsan bekaptam egy félbehagyott szendvicset a konyhapultról(?) majd kimentünk. Gyors bezártam az ajtót, majd futottunk a kocsihoz. A biztonsági őrünk, John, már bent ült a szokásos fekete ing,-öltöny,-napszemüveg kombinációban majd vészjóslóan ránk mosolygott.
- Naa, fiúk! Elkéstek az utolsó itthon tartott táncpróbáról a turné előtt? Ejnye-ejnye. - nevetett. Igen, John-nal elég haveri stílusban vagyunk. És még a munkáját is fantasztikusan végzi. Laza, jófej és tavaly megmentett egy idegbeteg férfitől aki rám akart ugrani a koncert kellős közepén Ohioban.
- Jólvan na. Bocs, hogy Ryan nem keltett korábban.
- Azaz, fogd rám, mikor te kapcsoltad ki a kurva ébresztőt. - idegeskedett tovább. - Sofőr, lépjen már a gázra! - mondta, mire ő eleget tett a "kérésének" és a 10 perces utat 3-ra rövidítette. Berohantunk a terembe mire Tom mérgesen elénk állt és azt mondta:
- Nem hiszem el, a hónapban már harmadszor. Ti soha nem vagytok pontosak? Főleg a mostani, legfontosabb próbán sem?! - kiáltotta.     
- Ryan hibája. - köptem, az említett személyre mutatva.      
- Na elmész te a .... - küldött melegebb éghajlatokra.          
-Fiúk, engem rohadtul nem érdekel, hogy kinek a hibája. Csak kezdjük már a próbát. Na, Ben (itt így hívnak, nem Macklemore-nak) te ide állsz, Ryan te pedig oda. - mutogatott minket utasítva, majd elkezdtem az első dalt a hozzá szükséges lépésekkel. Igen fárasztó volt, de jól éreztem magam, mert a két legjobb dolgot csinálhatom. A legjobb haverommal lehetek és rappelhetek. A próba még két óráig tartott, ami után hulla fáradtan ledőltünk az öltözőben.
- Istenem, nem elmondtam, hogy ne késsünk mert ez lesz?!
- Ahh, hagyjál. Csak öltözzünk át...vagy tudod mit? Hívjuk John-t aki majd bedob minket a kocsiba. - mondtam, és így is volt. Benyomtam a gyorshívást majd 5 perc múlva értünk is volt. Beszálltunk a kocsiba majd a 10 perces út után otthon bedobtam magam az ágyba, úgy ahogy voltam. Holnap egész nap pakolás, rendezkedés, és szerintem ezer telefonhívás lesz a programunk. Mert pénteken go LA.